Morál

Cikksorozatunk korábbi részeiben az általános szabályokat és fogalmakat foglaltuk össze, valamint a papíralapú számlák megőrzésével kapcsolatos szabályokat ismertettük. Jelen írásban az elektronikus számlák archiválási előírásait összegezzük.

A cikksorozat előző részében tisztáztuk a papíralapú és az elektronikus számla fogalmi megkülönböztetését. “Elektronikus számla:az e törvényben előírt adatokat tartalmazó számla, amelyet elektronikus formában bocsátottak ki és fogadtak be” (áfatörvény 259. § 5. pont). A számlával kapcsolatban az áfatörvény egyébiránt az alábbi, három alapkövetelményt fogalmazza meg, amelyeket az elektronikus számlának is teljesítenie kell:

(1)  eredet hitelessége (egyértelműen azonosítható a számla kibocsátója),

(2)  adattartalom sértetlensége (a számla megegyezik az eredetileg kibocsátottal),

(3)  olvashatóság (az arra jogosultak a számla tartalmát megismerhetik). 

Az áfatörvény 175. § (2) bekezdése szerint az elektronikus számla eredetének hitelessége és adattartalmának sértetlensége biztosítható – többek között – úgy, ha az elektronikus számlát minősített elektronikus aláírással látják el (PKI), vagy ha elektronikus adatcsererendszerben (EDI) hozzák létre és továbbítják.  Érdemes ezen rövidítéseket pár szóban megmagyarázni. A PKI technológia nyilvános kulcsú struktúraként (Public Key Infrastructure) fordítható, amely olyan rendszert takar, amelyben kibocsátott a digitális aláíráshoz szükséges (nyilvános) kulcsok alapján egy nyílt hálózatban azonosítani lehet azt, aki az adott dokumentumot aláírta. Az EDI (Electronis Data Interchange) pedig egy szigorúan struktúrált, szabványosított üzenetküldö rendszer, amely számítógépek között, emberi közreműködés nélküli automatizált adatcserét valósít meg. A PKI szélesebb körben használható, míg az EDI (általában) két pont (két számítógép) közötti adatáramlásra szolgál.

Érdemes itt megemlíteni az áfatörvény elektronikus számlázásra vonatkozó egyéb szabályait is: “(3) Az elektronikus számla alkalmazásának feltétele

a) a (2) bekezdés b) pontjában említett esetben, hogy a számlakibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és használatáról;

b) egyéb esetben a számlabefogadó beleegyezése, kivéve, ha jogszabály ettől eltérően rendelkezik. […]

(5) Külön jogszabály a 168/A § (1) bekezdésében említett követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus számlára egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.

(6) Ha ugyanannak a számlabefogadónak több elektronikus számlát tartalmazó számlaköteget küldenek vagy ilyet bocsátanak a rendelkezésére, akkor a különböző számlák azonos adatait elegendő csak egyszer feltüntetni, feltéve, hogy minden számla esetében a teljes információ hozzáférhető.” 

A fentiek szerint tehát három csoportba lehet sorolni az elektronikus számlákat:

(1)  EDI számla (ennek alkalmazásához előzetesen és írásban kell megállapodni a felek között);

(2)  minősített elektronikus aláírással ellátott számla;

(3)  egyéb elektronikus számla (a (2) és a (3) pont szerinti számlázáshoz a mindössze a számlabefogadó beleegyezése szükséges (azaz erről nem kell sem írásban, sem előzetesen megállapodni). 

A számlák megőrzése kapcsán a 2018. július 1-jétől hatályba lépett 1/2018. ITM (archiválási rendelet) rendeletben foglaltak az irányadók, melynek értelmében az elektronikus dokumentumot a megőrzési kötelezettség végéig védeni kell a törlés, a megsemmisítés, a véletlen megsemmisülés, az utólagos módosítás és sérülés, valamint a jogosulatlan hozzáférés ellen és biztosítani kell, hogy értelmezhetősége, olvashatósága megmaradjon, azzal, hogy az előbbiekben felsoroltaknak való megfelelés érdekében alkalmazandó módszerről – a dokumentum típusához és hitelességéhez igazodóan – a megőrzésre kötelezettnek kell döntenie. 

Mint ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk a papíralapú számlák esetében megkülönböztethetők a számlakibocsátóra és a számlabefogadóra vonatkozó szabályok, tekintettel arra, hogy a pípralapú számlák kibocsátóira speciális (megengedőbb) szabályok vonatkoznak a papíralapú bizonylatok elektronikus úton történő megőrzése tekintetében. Az elektronikus számlák esetében viszont nincs különbség: ugyanazon szabályokat kell alkalmazni a számlakibocsátónál, mint a számlabefogadónál. Az egyetlen (de azért nagyon is lényeges) különbség annyi, hogy míg a kibocsátó oldalán az esetleges kötelezettségszegés mulasztási bírsággal jár, addig a számlabefogadó oldalán a mulasztási bírság mellett extrém esetben akár az adólevonási jog megkérdőjelezését is jelentheti, ha megszegte az archiválási kötelezettségét. Azaz bár a szabályok azonosak, a számlabefogadás során mégis sokkal több kockázat hárul a számlabefogadóként megőrzésre kötelezett adóalanyra. 

Cikksorozatunk előző részeit itt és itt olvashatja el!

A cikk forrását itt tekintheti meg.

A társadalombiztosítóval szerződött egészségügyi szolgáltatók 2007 áprilisától kötelesek ellenőrizni a betegek jogosultságát. A jogosultság-ellenőrzés következtében, illetve egyes egészségügyi szolgáltatásoknál előfordul, hogy az ellátás csak akkor nyújtható, ha annak árát az ellátott személy kifizeti. Írásunkban a jogosultság-ellenőrzésről és az egészségügyi szolgáltatáshoz kapcsolódó fizetési kötelezettségekről adunk tájékoztatást.Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot az egészségügyi szolgáltatók elektronikus úton ellenőrzik a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) nyilvántartásában. Nem kell a jogosultságot ellenőrizni az alábbi orvosi/ápolási ellátások kapcsán:  

› mentés, betegszállítás,

› védőnői szolgáltatás,

› otthoni szakápolás,

› iskola- és ifjúság-egészségügy,

› mozgó szakorvosi szolgálat,

› diagnosztika, kórszövettan vizsgálat (ahol nincs jelen a beteg),

› boncolás.

A cikk forrását itt tekintheti meg.

Az adózók részéről gyakran merül fel kérdésként, hogy mit takar az adóhatóság által végzett adózói minősítés, milyen szempontok szerint kerülnek besorolásra az adózók az egyes kategóriákba, milyen előnyökkel és hátrányokkal járhatnak a különböző minősítési kategóriák, és hogy egyáltalán mire szolgál az adózói minősítés.

Írásunkban a fenti kérdésekre adunk választ: felvázoljuk az Art. szerinti adózói minősítés intézményrendszerét, bemutatjuk a minősítéshez kapcsolódó kritériumrendszert, valamint a megbízható adózói minősítés előnyeit és a kockázatos adózói minősítés hátrányait.

Az adózók minősítése

A hazai adórendszerbe az adózói minősítés intézményét 2016. január 1-jei hatállyal a már hatálytalan, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény vezette be, amelyet a 2018. január 1-jétől hatályos új adóigazgatási szabályok is megtartottak.

Az adózói minősítés lényege, hogy az állami adóhatóság (NAV) negyedévente megvizsgálja, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett adózók, a csoportos és áfaregisztrált adóalanyok melyik minősítési kategóriába sorolhatóak, azaz megbízható vagy kockázatos adózónak minősülnek-e. Amennyiben az adózó egyik kategóriába sem sorolható be, úgy rá úgynevezett semleges adózóként tekintenek.

A minősítés negyedévenként történik, melynek feltételeit a negyedév utolsó napján aktuális adatok alapján vizsgálja a NAV, a minősítésre pedig 30 nap áll rendelkezésére.

A  minősítés hatálya a minősítés hónapját követő hónap első napján áll be (a 2019. I. negyedéves minősítés esetén tehát 2019. május 1-jén), amiről az állami adóhatóság az érintett adózót értesíti. Az értesítés mellőzhető, ha az előző minősítéshez képest változás nem következett be.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja a minősítés kritériumait és a hozzá kapcsolódó előnyöket/hátrányokat!

Hosszú ideje vita tárgyát képezi a bűnügyi személyes adatok kezelése. Egyrészt ezen adatok kezelésére valós igény mutatkozik, hiszen például a munkavállaló szavahihetősége, erkölcsi alkalmassága, megbízhatósága mindig releváns szempontok. Ezzel szemben áll a személyes adatok védelme, illetve az egyén információs önrendelkezési joga, mely kereteket szab ezen adatok felhasználhatóságának. Nézzük, hogy a piaci igény és a jogi korlátok milyen gyakorlati feltételeket eredményeznek!

A bűnügyi személyes adat különleges adat

A személyes adatok kategóriáján belül a GDPR felállít két másik csoportot, melyek elemei fokozott védelmet élveznek. Az egyik kategória a különleges adatok köre (például egészségügyi adatok, biometrikus adatok, faji hovatartozás stb.), a másik pedig a bűnügyi személyes adatok köre. Utóbbi vonatkozásában a GDPR 10. cikke előírja, hogy az adat abban az esetben kezelhető, ha azt jogszabály teszi lehetővé vagy, ha az adat közhatalmi szerv kezelésében áll. Jogszabályi felhatalmazás esetén is megköveteli a GDPR, hogy a jogalkotó megfelelő adatkezelési garanciákról is döntsön.

Ezt a jogalkotó Magyarországon azzal oldotta meg, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) a bűnügyi személyes adatokra a különleges adatok, azaz a GDPR 9. cikkének szabályait rendeli alkalmazni. Annak tehát, aki ilyen adatot kezel, kétlépcsős feladata keletkezik. Első lépésben meg kell határoznia, hogy a GDPR 6. cikkében nevesített jogalapok közül melyikre alapítja az adatkezelést. Ezt követően a 9. cikkben nevesített valamelyik kivételi kört is be kell azonosítania.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletezzük az erkölcsi bizonyítvány elvárhatóságára vonatkozó jogi szabályozást.

A cikk forrását itt tekintheti meg.

Ingatlanforgalmazó cég új építésű lakást vesz továbbértékesítési céllal, amit csak a harmadik évben, használtként tud eladni. Visszaigényelhető-e az áfa? Az értékesítési idő alatt kiadható-e áfamentesen bérbe az ingatlan? – kérdezte az Adózóna olvasója. Dr. Bartha László adójogi szakjogász válaszolt.A kérdés konkrétan így szólt: “Ismeretes, hogy az új építésű lakóingatlanok (lakás) 2020. 01. 01-jétől 27 százalék áfával kerülnek értékesítésre (ha az építési engedély nem volt meg 2018. 11. hóig). Ingatlanforgalmazó cég ilyen lakásingatlant vásárol továbbértékesítés céljára. Alapvetően a tevékenységet nem tette áfássá a cég, áfamentesen folytatja azt. A megvásárolt ingatlanok áfáját visszaigényli, hiszen bekerül áruként a készletbe, így ezt megteheti? Értékesítés után majd befizeti az áfát. A cég az ingatlant két évig – míg új ingatlannak minősül – próbálja értékesíteni, de sikertelenül, majd ezt követően a 3. évben mégis sikerül eladni, ekkor már használt lakásként, áfamentesen. Kérdésem az, hogy önmagában a gondolatmenet jó-e? Jogos-e az áfa visszaigénylése, majd az ilyen értékesítést követő, törvény szerinti be nem fizetése? Az értékesítési idő alatt kiadható-e áfamentesen bérbe az ingatlan?”

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A lakóingatlan beszerzésének [ideértve az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 10. § d) pont szerint lakóingatlan értékesítésének minősülő esetet is] általános forgalmi adója az Áfa tv. 124. § (1) h) pontja alapján főszabályként nem levonható; az Áfa tv. 125. § (1) b) pontja alapján ez alól kivétel, ha a lakóingatlan igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, azzal, hogy ha a lakóingatlan értékesítése főszabályként adómentes lenne, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával.

Amennyiben a lakóingatlan beszerzésekor az adózó él a levonási joggal, majd ezt követően az ingatlan értékesítésére adómentesen kerül sor, az Áfa tv. 11. § (2) c) pontja alkalmazandó: 

“(2) Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés:
c) tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg;”

Ebből adódóan az értékesítéskor adófizetési kötelezettség keletkezik, ahol az adó alapja az értékesítéskori beszerzési ár. “

Szintén kivétel a levonási tilalom alól, ha az Áfa tv. 125. § (2) f) pontja alapján a lakóingatlant igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt adókötelesen bérbe adja [azaz ha a lakóingatlan bérbeadása a 86. § (1) bekezdés l) pontja alá tartozik, a 88. § szerinti választási jogával úgy élt, hogy a bérbeadást adókötelessé tette]. 

Amennyiben az ingatlant adómentesen hasznosítja, úgy a 11. § (2) b) alkalmazása merül fel a tárgyi eszközzé minősítéskor, ami szintén adókötelezettséget eredményez:

“(2) Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés:

b) az adóalany
ba) vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított, megmunkált, illetőleg
bb) vállalkozásához vásárolt vagy importált
termék felhasználása gazdasági tevékenységének folytatásához, feltéve, hogy ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg;”

Megjegyzendő: ez esetben a későbbiekben a tárgyi eszközökkel kapcsolatos korrekció alkalmazása is felmerül. A tárgyi eszközökkel kapcsolatos korrekciót az Áfa tv. 135. §-a szabályozza:

“135. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany terméket tárgyi eszközként használ vállalkozásán belül, a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének hónapjától kezdődően

a) ingó tárgyi eszköz esetében 60 hónapig,
b) ingatlan tárgyi eszköz esetében pedig 240 hónapig

terjedő tartamban az adóalany adólevonási jogát – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – az e § és a 136. § rendelkezéseinek figyelembevételével gyakorolhatja.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével, annak a naptári évnek az utolsó adómegállapítási időszakában, amely naptári év teljes időtartamában a tárgyi eszköz az adóalany rendeltetésszerű használatában van, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó összegének

a) ingó esetében 1/5 részére,
b) ingatlan esetében pedig 1/20 részére

vonatkozóan utólagos kiigazítást elvégezni, feltéve, hogy a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben a tárgyi eszköz beszerzésének évéhez vagy a 11. § (2) bekezdés a) pontjában említett esetben a rendeltetésszerű használatba vételének időpontjához képest változás következik be, és a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

(3) A (2) bekezdés szerinti különbözetre a 153/C § (1)–(2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.”

A cikk forrását itt tekintheti meg.

Mikor, mennyi jövedelem után kell megfizetni 2019-ben a szociális hozzájárulási adót egyes juttatások (egyebek mellett vállalkozásból kivont jövedelem, értékpapír-kölcsönzésből, árfolyamnyereségből származó jövedelem, osztalék és vállalkozói osztalékalap) esetén?

A szociális hozzájárulási adóról szóló törvény 2. paragrafusának (2) bekezdése rögzíti, hogy az 1. paragrafus (5) bekezdésének a)–e) pontjában felsorolt juttatások (vállalkozásból kivont jövedelem, értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem, osztalék és vállalkozói osztalékalap, árfolyamnyereségből származó jövedelem, és végül az szja-törvény 1/B paragrafusának hatálya alá tartozó természetes személy e tevékenységből származó jövedelme) esetében a szociális hozzájárulási adót az adott évben legfeljebb a minimálbér 24-szeresének megfelelő adóalap (tehát idén 24×149 000=3 576 000) forint után kell megfizetni.

Ezt az éves maximum adóalapot viszont csökkenti az érintett

• szja-törvény szerinti összevont adóalapba tartozó adóelőlegének számításánál figyelembe vett jövedelme, ideértve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjat is,
• az ösztöndíjas foglalkoztatott ösztöndíja, illetve
• a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj, valamint
• az szja-törvény szerinti önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében az szja-törvény szerinti adóelőleg-alap hiányában a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerint biztosítottnak minősülő személy részére juttatott olyan jövedelem, amely a Tbj. 4. § k) pontjának 2. alpontja alapján járulékalapot képez.

Az említett jövedelemtípusok csökkentő tételként való figyelembe vételénél nem szükséges azt vizsgálni, hogy az adott jövedelem után ténylegesen meg kell-e fizetni a szociális hozzájárulási adót vagy sem!

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben több példán keresztül mutatjuk be, mikor, mennyi jövedelem után kell megfizetni a szochót.

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra. 

A cikk forrását itt tekintheti meg.

Módosult a NAV két, vámmal kapcsolatos tájékoztatása, közölte honlapján az adóhatóság.

Az egységes vámokmánytól eltérő formátumú árunyilatkozat alaki és tartalmi, továbbá technikai követelményeiről szóló 4015/2016 tájékoztatás módosítása

Az egységes vámokmánytól eltérő formátumú árunyilatkozat alaki és tartalmi, továbbá technikai követelményeiről szóló 4015/2016 tájékoztatás 1. pontjában az „Az uniós vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 11/2016. (IV.29.) NGM rendelet 38. §-ának rendelkezése” szövegrész helyébe az „Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény 176. § (1) bekezdése” szöveg lép:

Az elektronikus vám-árunyilatkozatok benyújtásáról, feldolgozásáról szóló 4001/2017 tájékoztatás módosítása

Az elektronikus vám-árunyilatkozatok benyújtásáról, feldolgozásáról szóló 4001/2017 tájékoztatás 45. pont b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

 [45.      A Vámkódex 89. cikk (9) bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján, az AIS folyamatokban az 1000 eurót meg nem haladó vámkiszabások esetén – vámletétből történő elszámolás (M) kivételével – a vámra vonatkozó biztosítékmentességet azon nyilatkozattevő (saját nevében eljáró adós, illetve közvetett képviselet esetén a képviselő, közvetlen képviselet esetén a megbízó, vagy egyszerűsített eljárás esetén a közvetlen képviselő is, ha az egyszerűsített engedélye a megbízójára kiterjesztésre került) tekintetében biztosítja automatikusan a rendszer, aki]

„b) az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény 146. § (1) bekezdése szerinti státusszal („engedéllyel”)”

3. Az elektronikus vám-árunyilatkozatok benyújtásáról, feldolgozásáról szóló 4001/2017 tájékoztatás 51. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„51. A vámkezelésről szóló határozat kiadására elektronikus úton kerül sor. Az elektronikus vám-árunyilatkozatot benyújtó ügyfélnek az elektronikus úton számára elküldött dokumentum átvételét öt napon belül kell visszaigazolnia. Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény 69. § (4) bekezdése alapján, ha az ügyfél az elektronikus úton számára elküldött dokumentumot öt napon belül nem veszi át, akkor a döntés személyesen vagy postai úton kerül kézbesítésre.”

A cikk forrását itt tekintheti meg.

A Nébih az elmúlt hetekben több mint 12 000 gazdálkodótól kért növénytermesztési technológiai adatszolgáltatást a 2018-as tömeges méhpusztulások felderítése érdekében. Az ügyfélkapuval nem rendelkező termelőktől érkezett visszajelzések alapján a hivatal az adatszolgáltatási határidőt 2019. június 10-éig meghosszabbította.

Az április elején indult felmérés célja a tavalyi nagymértékű méhpusztulás okainak felderítése. Az adatszolgáltatás elektronikus felületen történik, ahol ügyfélkapus azonosítóval belépve minden érintett gazda kizárólag a saját adatszolgáltatásra kötelezett táblájának adatait éri el.  Az információk feltöltését személyesen, vagy ügyfélkapuval rendelkező meghatalmazott személy közreműködésével lehet teljesíteni. A meghatalmazás menetéről az alábbi linken tájékozódhatnak.

Mostanra az érintettek több mint fele eleget tett a kötelezettségnek. Az ügyfélkapuval nem rendelkező gazdálkodóktól érkezett visszajelzések alapján azonban indokolttá vált a határidő meghosszabbítása, így a Nébih 2019. június 10-éig várja az adatok feltöltését az online rendszerbe.

Az adatszolgáltatással kapcsolatos kérdéseket a gazdák továbbra is a novenyvedelem@nebih.gov.hu címen juttathatják el a hivatal szakembereihez.

A cikk forrását itt tekintheti meg.

Mi az osztalék alapja, ki jogosult osztalékra, milyen esetekben kell visszafizetni az osztalékelőleget? Összefoglaltuk.

Mit nevezünk a társasági jogban osztaléknak?

A polgári törvénykönyv (2013. évi V. tv., Ptk.) az osztalékfizetés alapjairól a társaságok közös szabályai között rendelkezik mégpedig akként, hogy a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a veszteséget közösen viselik. A társaság nyeresége a tagokat fő szabályként vagyoni hozzájárulásuk arányában illeti meg, és a veszteséget is ilyen arányban kell viselniük. A társaság a tag részére az előző üzleti évi adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartaléka terhére teljesíthet kifizetést vagy más vagyoni szolgáltatást. Semmis a létesítő okirat azon rendelkezése, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből teljesen kizár.

Az osztalékról és osztalékelőlegről a Ptk. a korlátolt felelősségű társaság, illetve a részvénytársaság esetében rendelkezik. Jelen cikkünkben a korlátolt felelősségű társaságok – Ptk-ban lefektetett – osztalékfizetésének szabályait foglaljuk össze.

A Ptk. szabályai értelmében a tagot a társaságnak a tag javára történő kifizetések céljából felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt saját tőkéjéből a törzsbetétek arányában meghatározott összeg illeti meg. Osztalékfizetésnek nevezzük tehát köznapi értelemben a cég adóévi nyereségéből, a tagjai részére történő kifizetéseket, melyet a cég az adott tárgyévi adózott eredménye és a szabad eredménytartaléka terhére teljesíthet.

Mi tekinthető az osztalék alapjának?

Az előző, lezárt év adózott eredményét kell tekinteni az osztalék alapjának, melyhez hozzáadódik vagy negatív érték esetében levonódik az eredménytartalék összege. 

Ki jogosult osztalékra?

Fontos tőkevédelmi szempontból, hogy osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről szóló döntés meghozatalának időpontjában a társasággal szemben a tagsági jogok gyakorlására jogosult, azaz a tagjegyzékben szereplő és az osztalékból ki nem zárt tag.

Aki még nem teljesítette a vagyoni hozzájárulását jogosult osztalékra?

Nem, ugyanis a tag osztalékra a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.

Mikor határoz a taggyűlés az osztalékról?

A taggyűlés az osztalékfizetésről a beszámoló elfogadásával egyidejűleg határoz.

Nem feltétlen kell ülés tartásával meghozni a határozatot, a taggyűlés ezen kérdésekben is dönthet írásbeli döntéshozatallal (taggyűlésen kívül), vagy konferencia taggyűlés keretében.

A cikk forrását itt tekintheti meg.

Mi a jelentősége a munkaadó (vállalkozás) szempontjából annak, hogy a megváltozott munkaképességű alkalmazottja (tagja) rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesül?

Több tényező (rehabilitálhatóság, életkor) függvénye, hogy a megváltozott munkaképességű személy számára rehabilitációs hozzájárulást vagy rokkantsági ellátást állapítanak-e meg. A következőkben azt tekintjük át, hogy a foglalkoztató (vagy vállalkozás) szempontjából van-e jelentősége annak, hogy a munkavállaló vagy vállalkozó az említett ellátások melyikében részesül?

Ami a kötelezettségeket illeti, sem a rokkantsági ellátás, sem a rehabilitációs ellátás nem minősül nyugellátásnak, így az említett ellátásokban részesülőket nem lehet sajátjogú nyugdíjasnak tekinteni. Ebből következően a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülő személy biztosítása a munka törvénykönyve (Mt.) szerinti munkaviszony esetén is fennáll, és egyéni járulékként a 10 százalékos nyugdíjjárulék mellett 8,5 százalékos munkaerőpiaci járulék terheli. Egyéni vagy társas vállalkozóként pedig nem terjed ki rá a biztosítás, nem lehet kiegészítő tevékenységet folytatóként kezelni.  

A kereseti korlát összege azonos mindkét ellátás esetében. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. évi CXCI. (Mm.) törvény 10. paragrafus (1) bekezdésének b) pontja, illetve a 13. paragrafus (1) bekezdés d) pontja értelmében keresőtevékenység esetén akkor kell megszüntetni a rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást, ha a tevékenységből származó (egészségbiztosítási járulék alapjául szolgáló) jövedelem három egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér 150 százalékát.

Munkaviszony esetén azonos feltételek mellett veheti igénybe a munkáltató a megváltozott munkaképességű személyek utáni (a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 13. szakasza szerinti) szociálishozzájárulásiadó-kedvezményt, függetlenül attól, hogy rehabilitációs ellátásban vagy rokkantsági ellátásban részesülő személyről van szó. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az egyéni vállalkozó saját maga után vagy a társas vállalkozás társas vállalkozó tagja után él az említett kedvezménnyel. 

A kisadózó társadalombiztosítási jogállása, valamint a munkajogi szabályok megítélése miatt sem mindegy viszont, hogy a kisadózó, illetve a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállaló milyen ellátásban részesül.

A cikk forrását itt tekintheti meg.