Az adózók részéről gyakran merül fel kérdésként, hogy mit takar az adóhatóság által végzett adózói minősítés, milyen szempontok szerint kerülnek besorolásra az adózók az egyes kategóriákba, milyen előnyökkel és hátrányokkal járhatnak a különböző minősítési kategóriák, és hogy egyáltalán mire szolgál az adózói minősítés.
Írásunkban a fenti kérdésekre adunk választ: felvázoljuk az Art. szerinti adózói minősítés intézményrendszerét, bemutatjuk a minősítéshez kapcsolódó kritériumrendszert, valamint a megbízható adózói minősítés előnyeit és a kockázatos adózói minősítés hátrányait.
Az adózók minősítése
A hazai adórendszerbe az adózói minősítés intézményét 2016. január 1-jei hatállyal a már hatálytalan, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény vezette be, amelyet a 2018. január 1-jétől hatályos új adóigazgatási szabályok is megtartottak.
Az adózói minősítés lényege, hogy az állami adóhatóság (NAV) negyedévente megvizsgálja, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett adózók, a csoportos és áfaregisztrált adóalanyok melyik minősítési kategóriába sorolhatóak, azaz megbízható vagy kockázatos adózónak minősülnek-e. Amennyiben az adózó egyik kategóriába sem sorolható be, úgy rá úgynevezett semleges adózóként tekintenek.
A minősítés negyedévenként történik, melynek feltételeit a negyedév utolsó napján aktuális adatok alapján vizsgálja a NAV, a minősítésre pedig 30 nap áll rendelkezésére.
A minősítés hatálya a minősítés hónapját követő hónap első napján áll be (a 2019. I. negyedéves minősítés esetén tehát 2019. május 1-jén), amiről az állami adóhatóság az érintett adózót értesíti. Az értesítés mellőzhető, ha az előző minősítéshez képest változás nem következett be.
OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja a minősítés kritériumait és a hozzá kapcsolódó előnyöket/hátrányokat!
